Csokonai Vitéz Mihály: Álomlátás
Álomlátás
| Mit álmodám az éjjel! |
Két domború halomkát
Citére templománál.
| Apró Meánderecskék |
És egy parányi vőlgyön
Eltűnnek ágaikkal.
Ahol ti, lágy szerelmek
S víg gráciák, cicáztok
fejérén
Tollászkodó galambid
Cirolgatod, Citére!
Pihegő fuvallatoktól
Habozva lengedeznek
A gyöngyvirág-barázdák,
Felettek a tetőn áll
Egy kláris-oldalú kút
Gyengén körűlölelve
Rózsákkal s ért eperrel,
Melyből az élet áldott
Forrása tiszta mézet
S hószín tejet szivárog.
| A rózsakáva mellől |
Rám int; s alélva dűlök
Elasticus gyepére;
S azt képzelem magamnak,
Hogy én a Hébe boldog
Vánkossain henyélvén,
Mint égiek barátja
Nektárral ittasúlok.
| Azomba, Dóri, halld csak! |
Szavára felriadtam;
S hát bús fejem borúlva
Van a te kőldöködben.
