Csokonai Vitéz Mihály: Az estvéhez
Az estvéhez
Csendes este! légy tanúja,
Szívemet mint vérzi búja
Mert csalárd az emberekben
És az érzéketlenekben
| Mint kesergek én. |
| Lilla szép nevén. |
| Lágy árnyékkal |
| Szőjj be engemet |
| S e tájékkal |
| Zengd keservemet. |
| Már a szív nagyon, |
| Több kegyes vagyon. |
Csendes este! ah, tekints le,
Könny helyett szememre hints le
Nincsen, aki sírna vélem,
Így vesződöm, míg leélem
| Nézd e bánatot. |
| Tiszta harmatot: |
| Mert elfogytak |
| Régi könnyeim, |
| Úgy rámrogytak |
| Szenvedéseim. |
| Szánna engemet. |
| Kínos éltemet. |
Csendes este! Már alusznak
Vagy viszonti kedvbe úsznak
Édes este! ah, ne hagyj el,
És lakásodig ragadj el
| Mások édesen, |
| Ők szerelmesen. |
| Én aggódom: |
| Hát mit is tegyek? |
| Nincs más módom, |
| Nincs hová legyek. |
| Zárj le más szemet, |
| Innen engemet. |
Csendes este! balzsamozd el
Vagy reám végtére hozd el
Lilla is midőn eszembe
S újra felfakadt sebembe
| Durva kínomat, |
| Várt halálomat. |
| Mert fájdalmam |
| Többre, többre nő, |
| És nyúgalmam |
| Senkitől se jő. |
| Ötlik, elhalok |
| Szinte meghalok. |
Csendes este! ah, ne hozd el
Kérlek, óh, ne balzsamozd el
Lilla vesztén sírdogálni
Sírdogálva haldogálni
| Még halálomat, |
| Gyenge kínomat. |
| Inkább áztasd |
| Szűz szemed te is |
| És dupláztasd |
| Kínom ezzel is. |
| Drága sors nekem, |
| Szép halál nekem. |
1800. szeptember 20.
