Csokonai Vitéz Mihály: A nap innepe
A nap innepe
| "Idvez légy, áldás forrása, |
Munkás halandók lámpása,
Életünk rúgó-ere!
| Te mutatod meg minékünk, |
Te általad bús vidékünk
Örömkertté tétete.
| Halmainkat, völgyeinket |
És sorvadó beteginket
Erőddel élesztgeted.
| Süss atyáink templomába, |
S a setét telet honjába
Kergesd, tőlünk másfelé.
| Im, az innep szűzecskéi |
S jótéted első zsengéi
Kaskáikban látszanak.
| Fogadd el ez apróságot |
Óh te, ki fényt s gazdagságot
Hintesz el Pérú gyepén!"
| Az inkák így éneklének, |
Így a Kuszkó szent helyének
Minden béavattjai,
| Midőn hozzájuk megtére |
És hazájok édenjére
Fényt és termést szóra el.
| Hát mi miként innepeljünk |
Kitől éden lesz lakhelyünk.
Kitől népünk fényre kap?
| Óh, tiszteld minden haboddal, |
Mert ki tesz jót tájékoddal?
Festetics, vagy senki se.
