Csokonai Vitéz Mihály: Purgomák
Purgomák
I
Purgoma nem jó szó: mért? mert görög. Úgyde magyar lett:
| A görög is bár így lenne hazánkba magyar. |
II
Jancsi! az Árpádom hosszúlod. Purgoma kell-é?
Nincs az is ínyedhez. De nem is csuda, mert ha nem érted,
| Kurta ez, óh Jancsim, s kurta eszedbe való. |
| Úgye ez is hosszú, és az is, úgye, rövid. |
III
Mézet ereszt, ha vagyon hátúl fulánkja, az apró
Én ugyan e kasból kiölém a tompa heréket:
| Purgoma; hogyha utól a fara tompa, here. |
| Úgye hogy itt, Főldim, mégis elégre találsz? |
IV
Új magyarok lettünk; mert ázsiabéli szokásunk,
Tőlünk, ó-magyarok, nemetek csak ezekbe különböz:
És hogy az elrontó idegen járomba mi végre
| Régi ruhánk, nyelvünk már ma kudarcra kerűlt. |
| Hogy ti fejérebb színt, mink feketébbet adunk, |
| Lettünk új-magyarok, tik pedig ó-magyarok. |
V
A vén Kopácsi esküszik, hogy ifjantan
Nem jött fel a bor asztalára víz nélkűl.
Úgy van: de csaplár volt Kopácsi ifjantan;
S most már azért van módja tiszta bort inni.
Nem jött fel a bor asztalára víz nélkűl.
Úgy van: de csaplár volt Kopácsi ifjantan;
S most már azért van módja tiszta bort inni.
