Csokonai Vitéz Mihály: A szélhez
A szélhez
Mit hízelkedel, óh lengeteg, óh csalárd
Elmék ingadozó bélyege, esti szél?
Elmék ingadozó bélyege, esti szél?
| Hát füst-fogta hazámnak |
| Nem borzasztnak üszögjei? |
Víg hangot hazudó pósta! mit únszolod
Pernyében heverő lantomat? A kacaj
Pernyében heverő lantomat? A kacaj
| Bosszantó gyönyörűség |
| A boldogtalanok között. |
Zengj a kis Balaton partja * körűl, hol a
Természetnek örök szűze s az emberi
Természetnek örök szűze s az emberi
| Mesterség, ez a hérós, |
| Egy tűkörbe kacsonganak. |
Kis Balatonnak nevezem a Fertő tavát, mivel ezt a nevet nemigen
aestheticához valónak tartom: Ez okból teszek odaalább helyette Nizidert
aestheticához valónak tartom: Ez okból teszek odaalább helyette Nizidert
Csattogjál aranyos szárnnyal enyészeten,
S hagyj engem szabadon Dácia pallagán
S hagyj engem szabadon Dácia pallagán
| Elnémúlva zokognom |
| A nád-lepte fedél alatt. |
Hát a nyár elején * nem te valál, ki a
Szikrából eredett lángokat egy szegény
Szikrából eredett lángokat egy szegény
| Özvegynek fedeléről |
| Szórád vad hahoták között? |
Jún. ll-ik napján esett a tűz, egy szegény öreg özvegyasszonynak
házáról, Debrecenben
házáról, Debrecenben
Látám a lakosok jajjait a setét
Füstnek gombolyagin mennybe tolongani,
Füstnek gombolyagin mennybe tolongani,
| A Mindent-tehetőnek |
| Zsámolyszékihez, akinek |
Kor-kémélte falán * bús diadalmadat
Tapsoltad. Szomorú dűledezési közt
Tapsoltad. Szomorú dűledezési közt
| Most a gyász s a halálos |
| Csendesség fia zsibbadoz. |
Ekkor megégett a Nagytemplom is, mely 1564. eszt. megégvén,
64 eszt. állott a fala pusztán.Ez egy jeles példája a góthusi építés módjá-
nak, és eredete elvész a Debrecen és Magyarország históriájában
64 eszt. állott a fala pusztán.Ez egy jeles példája a góthusi építés módjá-
nak, és eredete elvész a Debrecen és Magyarország históriájában
Szent tömjénit elóltá az imádkozás,
S a zsoltárok erős sérafi * zengzete
S a zsoltárok erős sérafi * zengzete
| Megnémúlt. Igaz írét |
| Vallásába se lelheti |
Sérafi, jobb mint Serafimi, tudják a zsidó nyelvhez értők
Mostan a nyomorúlt; csak zokog és maga
Házának hamuját hinti fejére már.
Házának hamuját hinti fejére már.
| Óh, óh, mégis örömre |
| Ingerlesz, te kacérozó! |
Hogy? Hogy tudjon ezüst hangokat s innepi
Víg dalt adni nekem Kalliopé, mikor
Víg dalt adni nekem Kalliopé, mikor
| Vulkán a Helikonnak * |
| Szent berkét tövig égeté? |
Itt a népes ref. collegium értetődik, mely az említett nagy égésben
szintúgy a lángok zsákmánya leve
szintúgy a lángok zsákmánya leve
Nem lát'd, hogy kesereg, nyögve hogy öntözi
Elsírt csillaginak könnyivel a babért?
Elsírt csillaginak könnyivel a babért?
| Nem lát'd sárba keverve |
| Pernyés köntösinek havát? |
Hát én, aki - miként a Capitolium *
Tőszomszédja, Ovid) hasztalan éltetém
Tőszomszédja, Ovid) hasztalan éltetém
| Itt a mennyeieknek |
| Környékén bizodalmamat, |
A számkivetett Ovidius háza egybe volt ragasztva a Capitoliummal,
lásd a kesergését, Trist. I. El. 3. v. 29-34. Az én hajlékom is közel volt
a Nagytemplomhoz és szomszédjában a Collegiumnak
lásd a kesergését, Trist. I. El. 3. v. 29-34. Az én hajlékom is közel volt
a Nagytemplomhoz és szomszédjában a Collegiumnak
Felvídúlhatok-é? Lám, oda Tíburom,
Hol víg gondolatim szárnyra repűltenek.
Hol víg gondolatim szárnyra repűltenek.
| És a rózsalugasnak, * |
| Amelyben Philoméla s én |
Ez a rózsalugas, ez a fülemile és ez a poétizálás nem költeményes
gondolat, hanem természet után van festve
gondolat, hanem természet után van festve
Egymást váltva üténk pindusi dallokat,
Nincs árnyéka tovább. Hagyj nekem, esti szél!
Nincs árnyéka tovább. Hagyj nekem, esti szél!
| Hagyj békét s pici lantom |
| Törd ízekre ... De mit, de mit |
Hallok mégis amott? innepi lármaszót
És Széchényi nevet hallok a Hesperus
És Széchényi nevet hallok a Hesperus
| Bíbor pitvara mellől |
| Hajh, mégis csak örűlni kell! |
Mégis kell örömöt tudni! nem állhatok
Ellent szívem erős duzzadozásinak:
Ellent szívem erős duzzadozásinak:
| Lantot, Píeri, * lantot! |
| Száz víg hang veri nyúgotot. |
Pieri, azaz Múzsa, Horatius után:
| O testudinis aureae |
| Dulcem quae strepitum, Pieri! temperas. |
Menyegzőt mutató innepi lárma-é?
Vagy más boldog öröm zengedezése az?
Vagy más boldog öröm zengedezése az?
| Jertek, gángesi szellők, * |
| Melyek Veszta ölének ért |
Gangesi, azaz napkeleti nyájas szellők, amelyek a sz. Mihály
nyarát oly édessé teszik; amikor ez az óda is készűlt. Veszta a főld,
vagy a természet
nyarát oly édessé teszik; amikor ez az óda is készűlt. Veszta a főld,
vagy a természet
Almáit gyönyörűn lengetitek puha
Szárnyakkal, vigyetek, jertek, emeljetek
Szárnyakkal, vigyetek, jertek, emeljetek
| Túl a fellegeken, túl |
| Már-már szárnyra emelkedem. |
Látom tornyosodó szent hegyedet, Buda!
Hol Corvin ragyogott s hajdani nemzetem,
Hol Corvin ragyogott s hajdani nemzetem,
| Látom már Nizidernek |
| Csendes tűkribe képemet. |
Itt minden halait Cenkre sietteti
Thétis, túl az öreg Pán teli tulkait
Thétis, túl az öreg Pán teli tulkait
| A kastélyba behajtja, |
| És Céres maga tőlti meg |
A bőség szaruját. Sopronyi halmain
Tombol Liber atyánk * s víg adományival
Tombol Liber atyánk * s víg adományival
| Kínálgatja az Ikvát: |
| Ikvának szeme ég, ragyog. |
Azaz Bacchus. Liber pater. Ikva Cenk alatt foly
Ím , ím, a koszorús pásztorok * és velek
A szomszéd ligetek hőlgyei (óh, kegyes
A szomszéd ligetek hőlgyei (óh, kegyes
| Látás!) dalra fakadnak: |
| Haj! hogy zeng az egész vidék. |
Célozás van a cenki bíró köszöntésére a nép nevében. Lásd a M.
Hírmondó Nro. 38. Told.
Hírmondó Nro. 38. Told.
"Jóltévő Osiris! életadó atyánk!
Ízis, nyájas anyánk! éljetek! éljetek!
Ízis, nyájas anyánk! éljetek! éljetek!
| És a boldog aranykort |
| Óh, kezdjétek elől megint!" |
Így éneklenek ők. Vénus-Uránia, *
A boldog szeretet kellemes asszonya,
A boldog szeretet kellemes asszonya,
| Szennyetlen viseletben |
| Hoz két égi szövétneket. |
Az Uránia, vagy mennyei Vénus a lelkek és elmék szeretetének
volt istenasszonya, minden testi gerjedezés nélkűl: az amathusi pedig a
két nem között való testi, de mégis törvényes szerelemnek. A páfusi Vénus-
nak a fajtalanok áldoztak
volt istenasszonya, minden testi gerjedezés nélkűl: az amathusi pedig a
két nem között való testi, de mégis törvényes szerelemnek. A páfusi Vénus-
nak a fajtalanok áldoztak
S ím, a főldmivelő keszthelyi Indigesz
Húgával jön az én Kolliopém kegyes *
Húgával jön az én Kolliopém kegyes *
| Dísze s gyámola; szívén |
| Hogy csillognak az érdemek! |
Én ezt a tiszteletet olyan jussal adhatom, mint Horatius a magáét.
L. I. Od. 1. v. 2. és 11. Od., 17. v. 2., 3.
L. I. Od. 1. v. 2. és 11. Od., 17. v. 2., 3.
"Hószínű szeretők! már huszonöt tavasz
Rózsáját kötözém rátok. Az égi tűz,
Rózsáját kötözém rátok. Az égi tűz,
| A vidám, a hibátlan, |
| Lángolt bennetek, édesim! |
Fél századra fogom nyújtani láncotok,
Hív lelkek, nemesek: majd unokáitok
Hív lelkek, nemesek: majd unokáitok
| Fogják ősz korotokban |
| Számosbítni ez innepet." |
Ezt mondá az egek tiszta lakója, s ím
Szép testvére, ama rózsatekintetű,
Szép testvére, ama rózsatekintetű,
| A szellős Amatusról |
| Hattyúin ide jön s felel: |
"Így fényljék ezután a ti Lajostokon *
S Battyánin Amatus rózsakötése majd;
S Battyánin Amatus rózsakötése majd;
| És néktek liliomszál |
| Légyen béretek, és babér." |
Említem a M. Gróf Széchényi Lajos és Battyáni Miklós őnagy-
ságok menyegzőit
ságok menyegzőit
Így áldottanak ők: mennyei hangjokat
Vígan visszonozák istenek, emberek.
Vígan visszonozák istenek, emberek.
| És én, pallagi dallos |
| Bort és kedvet ivám velek. |
