Csokonai Vitéz Mihály: A versengő érzékenységek
A versengő érzékenységek
Lilla! kellemességednek
És mosolygó szépségednek
Érzésimet megszédíté,
Megbájolá, részegíté,
És mosolygó szépségednek
| Ínt-ébresztő balzsama |
Megbájolá, részegíté,
| S perre indította ma. |
Köztök nagy csata lázadott,
Melyet az abból támadott
Hogy melyik az, ki tégedet
Megérezvén, felébredett
Melyet az abból támadott
| Szép dicsőség okoza, |
Megérezvén, felébredett
| S nékik ennyi jót hoza? |
Mindenik nagy hevességgel
Perlett, hogy e dicsőséggel
Ílyformán szóltak egymásnak,
Míg a heves civódásnak
Perlett, hogy e dicsőséggel
| Bírjon a többek felett. |
Míg a heves civódásnak
| Lelkem által vége lett. |
Szaglás
Tudjátok-é? hogy magatok
Másfelé andalogtatok,
Mikor a táncnak őltözött
Szépség leányai között
Másfelé andalogtatok,
| Más tárgyon szúnyókálva; |
Szépség leányai között
| Lilla eljött sétálva; |
Mikor egy zőld hársfa mellett
Egy kis szellő rámlehellett
Melyet mihelyt észrevettem,
Inatok felébresztettem
Egy kis szellő rámlehellett
| Ámbróziás illattal: |
Inatok felébresztettem
| Édes csiklándozattal. |
Látás
Elsőben is mély álmomból,
Tévelygő andalgásomból
Látták éles nyilaimat,
Villámló pillantásimat
Tévelygő andalgásomból
| Nemde én pattanék ki? |
Villámló pillantásimat
| A múlatság környéki. |
Míg tüzes szemem sokára
Ráakadt a szép Lillára
Ah, mikor a több szem között
Látásunk öszveütközött
Ráakadt a szép Lillára
| S féloldalt reácsapott; |
Látásunk öszveütközött
| S egymástól lángot kapott; |
Ah, mikor szűz pillantása
S elevenebb kacsintása
Bezzeg mind felpattantatok,
Bezzeg eloszlott álmatok,
S elevenebb kacsintása
| Kétszer az enyímre lőtt: |
Bezzeg eloszlott álmatok,
| Mely lankasztott azelőtt. |
Lebegő bársony hajain,
Elefánttetem vállain
Rózsát mosolygó ajaka,
Hószín mellye, márvány nyaka,
Elefánttetem vállain
| Mely szép színek játszottak! |
Hószín mellye, márvány nyaka,
| Ah, miként elragadtak! |
Hallás
Hát mikor mély sóhajtása
S bágyadt hangon tett szólása
Édes ájulás lepett el,
Mely egy mennyei élettel
S bágyadt hangon tett szólása
| Ébredt fülembe hatott? |
Mely egy mennyei élettel
| Kecsegtetett, bíztatott, |
Mikor mellé ereszkedtünk,
S végre, hogy sok kérést tettünk,
Ah, e szóra vérünk égett,
És minden elevenséget
S végre, hogy sok kérést tettünk,
| Ezt mondotta: szeretek! |
És minden elevenséget
| Ti is levetkeztetek. |
Mikor mézes beszédjére
Örök hűséget ígére
"Szeretek! Téged kedvellek,
Csak néked élek, lehellek,
Örök hűséget ígére
| S íly bíztató hangon szólt: |
Csak néked élek, lehellek,
| Míg be nem féd a sírbólt." |
Akkor óh, mert e szavának
Oly édességi valának,
Egy legédesebb mennyei
Öröm gyönyörködései
Oly édességi valának,
| Hogy élet ömlött belénk |
Öröm gyönyörködései
| Kezdtek repesni felénk. |
Mikor kedvesének mondott,
Elvett minden bút és gondot
És hízelkedő nyelvének
Mézén locsogó szívének
Elvett minden bút és gondot
| Ez az édes nevezet; |
Mézén locsogó szívének
| Mindnyájunk temjénezett. |
Tapintás
Közte a temjénezésnek
S e mennyei ihletésnek,
És jótételét hálálván,
Ez imádni való bálván
S e mennyei ihletésnek,
| Kezeim felemelém, |
Ez imádni való bálván
| Szent testét megölelém. |
Ah, halhatatlan istenek!
Mit érzettem! ah, milyenek
Melyek mikor rám hajoltak,
Nálok gyengébbek nem voltak
Mit érzettem! ah, milyenek
| Voltak gyenge karjai, |
Nálok gyengébbek nem voltak
| A rózsák harmatjai. |
Mellyét Ámornak melege
Olvasztván, gyengén pihege
Kezemet tévén szívére,
Sűrűn vert; és minden vére
Olvasztván, gyengén pihege
| Bíbor fátyola alatt. |
Sűrűn vert; és minden vére
| Hozzám örömmel szaladt. |
Mint a hó a nap hevétől,
Úgy az ő tűz-szerelmétől
Életünk belé kőltözött,
S ölelő karjai között
Úgy az ő tűz-szerelmétől
| Mind elolvadva valánk. |
S ölelő karjai között
| E világnak meghalánk. |
Ízlés
Mit ér a szép gyümőlcs maga,
Bár kedves a színe, szaga,
Ti csak Lilla szépségére
Bámúltatok s méz ízére
Bár kedves a színe, szaga,
| Ha jó ízzel nincs tele? |
Bámúltatok s méz ízére
| Egyiktek sem űgyele. |
Nincs a nektár olyan édes,
Amelyet tőlt Ganymédes
Óh, nem bír az annyi jókkal,
Hacsak azt egy ílyen csókkal
Amelyet tőlt Ganymédes
| Jupiter csészéjébe. |
Hacsak azt egy ílyen csókkal
| Fel nem vegyíti Hébe. |
Íly mannával nem kínálja
Gazdag lakosit Panchaia
Ennél édesebb itala
Bármely királynak sem vala
Gazdag lakosit Panchaia
| Vagy más déli tartomány. |
Bármely királynak sem vala
| Óh, mennyei adomány! |
Óh, méznél édesb ajjakok,
Minő nektárt csorgattatok
Mely kellő csókok valának,
Melyeket kőlcsön szopának
Minő nektárt csorgattatok
| Rózsaszín kelyhetekből! |
Melyeket kőlcsön szopának
| Hév ajjakim ezekből! |
Lelkem
Mit civódtok? ah, szűnjetek,
Híveim, mit versengetek?
Lebegjetek gyönyörűség
Szárnyain s az örök hűség
Híveim, mit versengetek?
| Csak Lillát imádjátok. |
Szárnyain s az örök hűség
| Pontjára mozgassátok. |
Miolta kellemit velem
Éreztettétek, tisztelem
Rabja vagyok rabszíjjain,
Rengetvén nyájas karjain,
Éreztettétek, tisztelem
| És imádom azolta. |
Rengetvén nyájas karjain,
| Szívem hozzá csatolta. |
Én párját nem tapasztalok.
Néki élek, néki halok.
Jer, Lilla! jer; érzésemet
Mind ébreszd fel és engemet
Néki élek, néki halok.
| Ő énnékem mindenem. |
Mind ébreszd fel és engemet
| Ne hagyjál veszteglenem! |
