Csokonai Vitéz Mihály: A muzsikáló szépség
A muzsikáló szépség
Lillám! midőn szemem nézi
Ezer grácia ígézi
| Hajnal tekintetedet, |
| Elmerűlt képzésemet; |
Látván Citére virágit,
S az egész menny boldogságit
| Olvadni kezd kebelem, |
| Szűk mellyemben viselem. |
De midőn szácskád daljára
Mit érzek! minden trillára
| A húrokat pengeted: |
| Szívem ölöd s élteted. |
Truccol fülem a szememmel,
Hódolnak levert lelkemmel
| És minden érző inak |
| Dalod bájolásinak. |
A hangok virággá válnak
S a virágok hangicsálnak
| Mosolygó ajakidon, |
| Teremtő újjaidon: |
Mint midőn a nyílt rózsákkal
Filoméla új nótákkal
| Ékes bokor közepén |
| Zeng az Ámor innepén. |
Vajha rózsává válhatnál,
S ágaid közt danoltatnál
| Szép Lillám! egyszeribe, |
| Fülemüle képibe! |
Óh, nem lenne a vidéken
Nem zengene a cseréken
| Tenálad szebb virágszál; |
| Vígabb madár nálamnál! |
Nyíló kelyhedet megszállnák
S a nimfák versenyt próbálnák
| A szerelem isteni, |
| Érzésim énekleni. |
