Csokonai Vitéz Mihály: A RÓZSA
A RÓZSA
(Lemene)
Ah, szép szűzek, mit mutatok
Mely édesen ragad most el
A született rózsa reggel. -
(Szépek lenni tanúljatok.)
Mely édesen ragad most el
A született rózsa reggel. -
(Szépek lenni tanúljatok.)
Szépségét, mely szállt az égből,
Tövis nyíllal rakja meg ő,
Rejti magát; s még inkább nő
Dísze a szemérmességből.
Tövis nyíllal rakja meg ő,
Rejti magát; s még inkább nő
Dísze a szemérmességből.
E virágos táblázatok
Mint kezdenek örűlni már!
Így kezd szólni: (halljátok bár,
S bőlcsek lenni tanúljatok!)
Mint kezdenek örűlni már!
Így kezd szólni: (halljátok bár,
S bőlcsek lenni tanúljatok!)
"Mint örűlök e pompának,
Látván azt, hogy minden imád,
S minden virág koronát ád,
Hogy tégyen királynéjának.
Látván azt, hogy minden imád,
S minden virág koronát ád,
Hogy tégyen királynéjának.
Nékem mélyen meghajola,
Bár a több virágok között
Ő légyen is első szülött, -
A kellemes kis viola.
Bár a több virágok között
Ő légyen is első szülött, -
A kellemes kis viola.
Nem vetélkedik énvelem
A viola, fagyal, jázmín;
Mert hószínjek nincs oly szép szín,
Mint az én piros kebelem.
A viola, fagyal, jázmín;
Mert hószínjek nincs oly szép szín,
Mint az én piros kebelem.
Piros orcámra Klicía,
Gondolván a nap fényjének
S május első reggelének,
Szerelmesen kacsintott ma:
Gondolván a nap fényjének
S május első reggelének,
Szerelmesen kacsintott ma:
Országom minden virági
A szerelmest észrevették;
Megtévedt tüzét nevették,
Nevettem, s mind nevettünk mi.
A szerelmest észrevették;
Megtévedt tüzét nevették,
Nevettem, s mind nevettünk mi.
Ekkor víg nevetésünkkel
A mosolygó tavasz szebben,
Pompásabban, díszesebben
Emelte víg orcáját fel. -
A mosolygó tavasz szebben,
Pompásabban, díszesebben
Emelte víg orcáját fel. -
Reggel engem minden madár
Köszönt szíves énekekkel,
Hajnalba víg csergésekkel
A friss patak magasztal már.
Köszönt szíves énekekkel,
Hajnalba víg csergésekkel
A friss patak magasztal már.
A szerelmes zefir-sereg
Sóhajtozik fúvásával,
S én, szám kedves illatjával,
Magam édesítem azt meg. -
Sóhajtozik fúvásával,
S én, szám kedves illatjával,
Magam édesítem azt meg. -
De mit hányom, balgatag ész!
Íly tündér kellemességem?
Az én gyönyörű szépségem
Egy villám, mely fénylik s elvész.
Íly tündér kellemességem?
Az én gyönyörű szépségem
Egy villám, mely fénylik s elvész.
A nappal együtt ez elszáll,
Ha a nappal szűlettete;
És az ő egész élete
A nap egy fordúltába áll.
Ha a nappal szűlettete;
És az ő egész élete
A nap egy fordúltába áll.
Jól tudom én, mely tartatlan
Ez az én pompás szépségem:
De van egy szebb becsem nékem,
Mely dicső és halhatatlan.
Ez az én pompás szépségem:
De van egy szebb becsem nékem,
Mely dicső és halhatatlan.
Ennél már mit reménylhetni
Ritkább sorsot s főbb örömet?
Szűz Mária engem szeret,
S rólam kíván neveztetni.
Ritkább sorsot s főbb örömet?
Szűz Mária engem szeret,
S rólam kíván neveztetni.
S ha a világ több névvel is
Szólítja meg szűz Máriát,
Kérvén az ő gráciáját:
Szólítja az enyímmel is.
Szólítja meg szűz Máriát,
Kérvén az ő gráciáját:
Szólítja az enyímmel is.
És ő, ki alázatosan
Regnál oly nagy dicsőségbe,
Örűl, hogy rózsa az égbe,
S nevem nem veti meg ottan.
Regnál oly nagy dicsőségbe,
Örűl, hogy rózsa az égbe,
S nevem nem veti meg ottan.
Ha hát egy déli hévségben
Elvész múlandó szépségem,
Máriáért az én nevem
Mindörökké tart az égben." -
Elvész múlandó szépségem,
Máriáért az én nevem
Mindörökké tart az égben." -
Ah, szűz lyánykák! a rózsa szép
Tanácsát szabjátok rátok;
És ha hasonlít hozzátok,
Légyen néktek tűkör és kép.
Tanácsát szabjátok rátok;
És ha hasonlít hozzátok,
Légyen néktek tűkör és kép.
És te, kegyes szűz, ne vesd el
A halandókról szemedet,
S vígasztald meg, ki tégedet
Kér a rózsa szép nevével.
A halandókról szemedet,
S vígasztald meg, ki tégedet
Kér a rózsa szép nevével.
