Dayka Gábor: Phyllis Demophoonhoz
Meg-jöveted; Phyllis bús panaszokra fakad. |
Rév-szered, azt fogadád, Szítoni partra kötöd. |
Még is Athenából nem jöve semmi hajó. |
Gondosan - és panaszom nem jön elődbe hamar |
- Károsodásommal kelletik adnom hitelt. |
Mord szele, képzeltem, most veri-vissza hajód. |
És nem is ő vala tám el-maradásod oka. |
Aktai sajkáddal szőke vizébe merűlj. |
Ó hitetlen! s tömjényt hint vala tűzre kezem. |
Demophoon, mondék, Szítoni parthoz evez. |
Phyllised; elmés vólt ok-keresésre fejem. |
Sem hitetlen szájad szent fogadási, s az ég. |
Álnok hited, sajkád Rátz ki-kötőre nem ér! |
Illy szívvel kedvet kell vala lelni nekem. |
Hogy ha talám bűnnek mondhatom érdememet. |
S kikre meg-esküdtél annyiszor, Isteneid? |
Öszve kelésünknek záloga léve minap? |
Mellyben hitlen sajkád gyakran evezni szokott; |
Úgy de talám: e'ben sem lehet adni hitelt: |
Eggyike sebbe hever, másika tűzzel emészt; |
Akinek ünnepeit tsendes homályban ülik. |
Álnok! hogyan tűrnél-el magad annyi tsapást? |
Hogy meg-erősítném, melly ide-hagyna, szered. |
Szívemen ah önnön fegyverem ejte sebet! |
Ám de hivék a nem fényjinek: égben ered. |
Úgy vagyon: álnok ez is, s foly, valamerre hagyod. |
A szívnek nem kell annyi sok: eggy is elég. |
Érdememet: hanem itt kell vala vetnem határt. |
És helyes a meg-tett érdem okozta remény |
Benned hív-szeretőt kell vala nyerni nekem. |
Törni ditséretesebb tettre ne hagyjon az Ég; |
Képed, Atyád fényes tettivel álljon elől. |
S Scyront, és titeket, durva Procusse! Sini! |
Végre, pokolba mikép tört-be barátja miatt: |
EGGY SZERETŐT TSALT-MEG, MELLY BE-FOGADTA VALA. |
Épen az el-hagyatott Krétai lyánka maradt. |
Hitlen! örökséged puszta hibája leve. |
S hámos tigriseken nyargal az égi jegyen: |
Amikor egy idegent főldim elébe tevék, |
A hadi Rátz majd tud lelni magának urat." |
Üsse közel tárgyát, aki tsak innen itél! |
Mindenek azt mondják: nem vala tettem hibás. |
Tagjaidat Biston nem mosogatja tovább. |
Amikor e partról vízre sietne hajód. |
Szájad ezer forró tsókokat hinte reá. |
Kelni, hogy a tsendes szél haza hívja hajód; |
Phylli! Sokat nem vársz Demophoónod után. |
Főldemet, el-vonván tőlem örökre magad. |
Véteni, más valamelly tsorba nem éri hited. |
Nyúgoszol, és tartósbb új szerelemre hajólsz. |
Jaj, ha ki vagy, s honnan? tám tudakozni fogod! |
Demophoon! szállást, s Szitoni partot ada; |
Nyújta, s jövendőben nyújtani többet akart; |
A kormányt egyedűl tartani gyenge neme - |
A felesűlt Hebrus Pontus öblébe merűl; |
Aki tenéked hagyá óldani szűzi övét. |
S a komor éjji madár rút huhogásra fakadt. |
Sárga szövétnekkel gyújta világot Hymen - |
Merre szabad szemmel láthatom a nagy ügyet*. |
Vígyázok, mi szelek fújnak Athena felől; |
Kedvesem, így szóllok, rátz kikötőre siet. |
Hol mozogó vízzel partot öblítget az ügy. |
Még nem el-ájúlván lyányim ölébe rogyok - |
Szarva merőn fel-nyúlt bértzeit égbe viszi: |
S ezt, mivel el-hagytál, majd mivelésbe viszem. |
Vesse ki, s hűlt tetemim színed elébe vigye. |
S a gyémántot előzzd; illy panaszokra fakadsz. |
Nyílt kebelemnek hegyes tőrt szegez árva kezem; |
Hagytam elébb, tőrrel fojtani kedvem ered. |
Választása pedig nem sok időbe telénd. |
Illyen igék adják szép diadalmad elé: |
MEG-ÖLTTE; HALÁLA |