Dsida Jenő: Fekete köpeny alatt
mint napkeleti bölcsek csillaga,
de nem áll meg, de nem áll meg soha
Betlehem fölött.
elbújtak egy nagy fa mögé;
vándor-kenyerem íze keserű
és zsebórám megállt.
a halál árnyéka,
arcomon egy fekete barázda
s kivert királyfi kincse: a mosoly.
Füstölgő tanyák,
nyikorgó csontváz-karok
mutatják a hajnalodó utat.
mosolyát kutatom
későn virágzó fagyalbokrok alján
s a világ végét rettegem.
áldom a suhanó halált,
ki fekete köpenye alatt
megmutatta az életet.