Dsida Jenő: Elalszom, mint az őzek
ibolya-sugarak közt
édesen gyönge vagy, fiacskám.
mérföldekről
meghallottál egy fecskesóhajt
patakkal eredt meg
a véred...-
illata
álomba kísér,
harmatkönnyekre fakad
a korhadó, zűrzavaros ég.
mint a meghajszolt őzek
a bozótban, napkeltekor:
szerelmes gondolatod
piros vadszőlő-levelek közé akad.