Dsida Jenő: Halvány, borús táj
habfüggönyét szél lengeti,
zizegteti halk-hűvösen
az ócska könyvek lapjait.
Fehér ruhákba öltöztünk.
A tiszta szív derűs dalát
csobogja künt a lassu víz.
halvány, borús táj, életünk -
Mikor zengek már rólatok
el-nem-mulandó éneket?