Dsida Jenő: Messzire jöttem
messzire jöttem,
piros szirmok maradtak mögöttem
a kék hegyeken s a völgyek útain.
kilombosodtam én is
a szomorúság tartós melegében
s bodzavirág-szaga lett a szónak.
s a rengeteg agancsú szarvasok?
Tenyeremből hűs vizet
csorgatok üszkös sebeikre.
egy fényes, szárnyas ifjú.
Mosolyogva viszi előre
fehér ujjával az óra mutatóját.