Fazekas Mihály: A tavaszhoz estendén
A tavaszhoz estendén
Itt vagy hát már óh kezdetnek
A felserdült természetnek
Jer, tiszteljük szűz keblébe
S a rábámult csendességbe
Itt, hol még egy bódúló is
Egy országot feldúló is
Itt érezzük, hív pajtások,
Hadd kapkodják másutt mások
Jertek, hívek, s a gunnyasztó
Áldozzunk a szívforrasztó
A titkok szent egyházának
Míg a kétség árnyékának
Addig a szép természetben
Még itt egy ily víg életben
Hadd búzgassa mindég vérünk
Úgy mindent oly vígan érünk,
| Legfelségesb példája, |
| Nagy pompájú mátkája! |
| Hol kis zefir puha szele leng |
| Egy andalgó fülemile zeng. |
| Egy percet meghiggadna, |
| Lágy érzéssel borzadna, |
| A szent erkölcs nemes erejét, |
| A képzelt jó buja kebelét. |
| Hajnal lassú lángjánál |
| Egyesség oltáránál, |
| Igy ballagjunk falai körül, |
| Bóldog lelkünk felibe nem ül. |
| Hordjuk tisztán szívünket, |
| Kezdjük dicsősségünket, |
| Jó erkölccsel tele szeretet, |
| Amint értünk ma kikeletet. |
