Fazekas Mihály: Az első olvasztó szellőhöz
Az első olvasztó szellőhöz
Idvez légy óh lágy szelletnek
A szendergő természetnek
Jer, végy bosszút csendességgel
S hirdess békét víg lengéssel
| Első nyájas párája, |
| Felserkentő postája, |
| A méreggel tele szeleken, |
| A megdurvult komor egeken. |
Majd a mord tél vasmarkának
S a fagy zúzos páncéljának
A szép környék örvendezvén
S áldoz néked, tömjénezvén
| Jámbor meglágyúlásán, |
| Harmattá lett válásán |
| Zöld bársonnyal befedi magát |
| Fűszerszámos viola szagát. |
A kis tollas nép zengését
Pusztult honjok zöldűlését
Járd bé kis szél lengéseddel
Háladásul majd ott vedd el
| Hallom már a berkekben, |
| Sürgetvén víg énekben, |
| A gyöngyellő ligetek ölét, |
| Érző szívünk öröme jelét. |
