Fazekas Mihály: Éljen a barátság!
Éljen a barátság!
Poéta
Múzsám! pongyola láncokat
Fűzék a kikelet gyenge virágiból,
Lassú hangho' szokott rózsafa lantodat,
Fűzék a kikelet gyenge virágiból,
| S majd felcímerezem velek |
| Csak zengj egy gyönyörűt nekem. |
Múzsa
Mindennél gyönyörűbb a kinyitott virág.
Poéta
| Szebb amely kirepedt piciny |
Múzsa
Mindennél gyönyörűbb? hát mikor a komor
A már ébredező napnak előlfutó
A környékre borúlt fátyolos éjszakát,
Újúlást a halál mázzaival bevont
| Éjnek háta megett terem |
| Kis súgára, s odébb veri |
| Bíbor kárpit alól izen |
| Színeknek? |
Poéta
De jelesb, mikor
Egy szép útja után a nap aludnimegy
Tömjénjével, örömhangot emelhetek
Oly vígan hagya itt, mint le-lejöttekor.
Egy szép útja után a nap aludnimegy
| S a párázatok estveli |
| Búcsúzóba felé, hogyha lementekor |
Múzsa
| Szép volt hát csakugyan, mikor |
| Nyájas gerjedezése közt |
| Nyugvó Ámeliden mikor |
| S oly csalfán suhanának el |
| Őgyelgő kezeid csupán |
| Nem hagyván szemedet velek |
| Ártatlan violáidat |
| Ámor szárnya alatt puha |
| Csiklandá fel az ébredés. |
| Andalgással az ellene |
| Nyájasságok; az angyali |
| Futkározó ragyogása közt, |
Poéta
| A már forradozó sebet |
| Szünj meg szívem epeszteni |
| A menny titka akarta, hogy |
| Ismét ő maga vonta bé |
| Óh, hát drága reményeim |
Múzsa
| Kergesd el, fiam, a komor |
| Virradtán zivatart hozott, |
| Egy jó kéz vezeté, tudod, |
| A Pindus meredekjeit |
| Áldott kéz hoza felfelé. |
| Kedves karjai közt leled |
| Élet ritka virágait. |
Poéta
Pengesd, Múzsa, tovább pindusi lantodat,
Most zengnek gyönyörűn. Drága baráti név!
Nincs olyan pompa, se kincs, mely veled érne fel!
| Pengesd mennyei húrjait, |
| Nincs nálad jelesebb sehol, |
Múzsa
| Mindent elvehet a kemény |
| Most a földre kövér esőt, |
| Úgy ő is ma nevet reád |
| Mindent elvehet ő, csupán |
| Míg órája le nem folyand, |
| Bár közzétek; akár kemény |
| Széjjel szemzeni nem tudó |
| Ámornak lobogó tüze |
| A szép szembe cicázgató |
| Melyen képzeleted nagyobb |
| A bosszú s unalom nyom el. |
| Szintúgy lelki barátod is. |
| Mely vaktába kezedbe száll! - |
| És sokféle tapasztalás |
| A vérnek heve vagy sava, |
| Két szív öszvekötésihez! |
| Hogy láncok ne szakadjon el. |
| Egy úton nehezen mehet. |
| Mely mindég igaz útakon |
| És jó íz violái közt; |
| Bár mértékletek öszve nem |
| Mely bóldog pedig, akinek |
| Fellázadt bajok árja közt. |
| Erkölcsű hazamentekor |
Poéta
| Ez már ami megérdemel |
| Áldjuk mennyei kútfejét |
| Szentség húzza barátomat |
| Hogy bóldog legyen életek |
| Óh, hív szív! te pedig jere, |
| És múzsám igaz énekét |
| Lelsz bennem, hanem esküszöm |
| Erkölcs szent nyomait s velek |
