Fazekas Mihály: [Még gyertyám el nem óltottam...]
[Még gyertyám el nem óltottam...]
Még gyertyám el nem óltottam,
Mantlizsákom felbontottam,
Hát egyszer lassu mozgással
S rajta csendes suhanással
Hogy magam aluttá tettem,
Ruszánda, megáll felettem,
Amint pillám közt sejtettem,
Ugyan miket érezhettem,
Tovább magam hogy titkolnám?
S amint magamhoz kapcsolnám,
Én leugrék megrettenve,
Mit kaptam fel, felserkenve?
| Tisztát akarván venni, |
| S mellém találám tenni. |
| Szobám ajtaja nyílik, |
| Egy rózsaszál benyílik. |
| Lábujjhegyen lépeget |
| S rám csókokat hinteget. |
| Felém kezdett hajolni, |
| Ki ne tudná gondolni? |
| Karom kiterjesztettem, |
| Az ágyról leejtettem. |
| Hogy felkapjam lyányomat, |
| Veress mantlizsákomat. |
