Földi János: Kis gazdagság nagy boldogság.
Horat. Epod. II.
Miként az első nemzetek, |
'S ha senkinek se tartozik. |
Se tengerekre nem remeg. |
Küszöbjén nem leselkedik, |
Vagy fáihoz kötözgeti; |
'S termékenyebbet olt belé. |
Marháiban gyönyörködik; |
Vagy nyíri szép juhnyájjait; |
Legkellemesb gyümölcsivel, |
Arany gohért 's piros bakart. |
Most a' selyem zöld pázsiton. |
A' víg madár csevegdegél, |
És csendesen leszenderít. |
Esőt ereget, hol havat; |
Kant fegyveres lesekre űz. |
Húros rigót étekre csal. |
Mint legbecsesb jutalmait: |
Ugyan ki nem felejtené? |
Segít majorja dolgain, |
'S megégetett a' nap heve. |
Kis tűzhelyén rak kis tüzet, |
'S ott fejdegéli rendesen; |
'S nem pénzbe készűlt étkeit. |
Nem a' platájsz, a' rózsahal. |
Hasamba, sem császármadár. |
Fáimnak ért gyümölcsei, |
Saláta, 's hónapos-retek, |
Vagy farkas-érte kecskefit. |
Hogy jő-be jóllakott juhom; |
Pihegve jármos ökreim, |
Hogy oszlanak jól lakva el. - |
Majd én is így gazdálkodom. |
'S jobb néki a' fukarkodás. |