Garay János: ŐSZI DAL.
ŐSZI DAL.
1846.
Elküldtem őt, hozzon virágot,
Mert nemcsak a tavasz,
De hoz virágot még az ősz is -
S elment a kis ravasz.
Mert nemcsak a tavasz,
De hoz virágot még az ősz is -
S elment a kis ravasz.
Elment, de ekkor gondolám meg,
Mi gyermek-kábaság!
Már rég a szőlőt is leszedtük,
Hol nőne most virág?
Mi gyermek-kábaság!
Már rég a szőlőt is leszedtük,
Hol nőne most virág?
És im betoppan a virággal,
Egy zöld csomó kezén;
Mint édes ajkán, friss eperke
Piroslik levelén.
Egy zöld csomó kezén;
Mint édes ajkán, friss eperke
Piroslik levelén.
Oh ősz! ha ily bűvös varázszsal
Bir szent lehelleted,
S az ég szabadján a gyümölcsöt
Másodszor érleled;
Bir szent lehelleted,
S az ég szabadján a gyümölcsöt
Másodszor érleled;
Oh, bájos ősz csodás fuvalma!
Hozzád száll hő imám:
Te járj át érlelő szeleddel
E senyveteg hazán!
Hozzád száll hő imám:
Te járj át érlelő szeleddel
E senyveteg hazán!
Hogy a mi fattyusarjadékot
Hajtott a ki kelet;
Mit érlelés helyett, tüzével
A nyár ki égetett,
Hajtott a ki kelet;
Mit érlelés helyett, tüzével
A nyár ki égetett,
Te hozd újabb virágozásra!
Nem kérek én csodát;
Az ő helyett egy é betücske,
Megmentné a hazát!
Nem kérek én csodát;
Az ő helyett egy é betücske,
Megmentné a hazát!
