Gyulai Pál: PÁL GAZDA.
PÁL GAZDA.
«Pál gazda, hejh Pál gazda, mit búsul kend? »
««Ne kérdezze, jobb volna már oda lent.»»
«Ej hiszen most minden éled, tavasz jő! »
««Tudom, tudom . . . fiam sírján virág nő.»»
««Ne kérdezze, jobb volna már oda lent.»»
«Ej hiszen most minden éled, tavasz jő! »
««Tudom, tudom . . . fiam sírján virág nő.»»
«Pál gazda, hejh Pál gazda, mit suttog kend? »
««Nincs is talán, nincs már Isten oda fent! »»
«Ej dehogy nincs, nézze mily szép zöld a fa. »
««Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva. »»
««Nincs is talán, nincs már Isten oda fent! »»
«Ej dehogy nincs, nézze mily szép zöld a fa. »
««Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva. »»
«Nyugodjanak! örvendjen, kit baj nem ért,
Aztán még is szép halni a hazáért.»
««Nem is azért vérzik szivem bujába' . . .
Hejh hiába haltak meg, hejh hiába. »»
Aztán még is szép halni a hazáért.»
««Nem is azért vérzik szivem bujába' . . .
Hejh hiába haltak meg, hejh hiába. »»
1850
