József Attila: Frantisek Kubka Nyirfák
Frantisek Kubka
Nyirfák
Nyirfák
Mindig északra mentek, átcsal
sziklán, mocsáron tenger öble,
hol elmerül est csillagával
visszfényetek a víztükörbe.
sziklán, mocsáron tenger öble,
hol elmerül est csillagával
visszfényetek a víztükörbe.
Ti szláv fák! Énvelem jöttök ti,
boldogtalanság vándorával,
a szürkéllő földet befödni
sápadt menyasszonyi ruhával;
s ha a világot lombotokon át
nézem, megtér a csendes ifjúság.
boldogtalanság vándorával,
a szürkéllő földet befödni
sápadt menyasszonyi ruhával;
s ha a világot lombotokon át
nézem, megtér a csendes ifjúság.
Mindig látlak. Lelkem szeretne
fehér nyugalmatokba szállni,
beleszületni testetekbe
s az út szélén veletek állni! -
fehér nyugalmatokba szállni,
beleszületni testetekbe
s az út szélén veletek állni! -
