József Attila: ASSZONYVÁRÁS ASSZONYSZOBOR MELLETT
Most szép, forró kezével
Hajamba túrna s nagyon megölelne.
Mint ez a szoborasszony,
Kire félénken hull a holdvilága.
Mint ez a szoborasszony,
Ki szép kőtestét félénk holdnak adja.
Egy áldott száj, ki számra
Mohó polipként s forrón rátapadjon.
És megremegne szívem,
Mint szellőtől meging dús, déli pálma.
Ó, forró, szép szobor, kin
A holdvilág is tüzes csókká válna!
Szobor, hideg s én mégis
Megcsókolom most fényes, büszke mellét.