József Attila: SACRILEGIUM
templomba visznek ördöngös borok
s kurjongatván a Szűzhöz ott galádan,
felé ölelni vágyva kujtorog,
midőn a szeme véresen forog -
hogy távol vagy, ilyennek látom vágyam,
így motyog feléd és így tántorog.
hisz engemet, halálra, már keresnek
a bánatok, mint bősz tömeg, ha lát
Tudom, hogy engem durván megköveznek.
Csak te megadd a Szűz bocsánatát.