József Attila: EGGYÉÖLELŐDÉS VÁGYA
Csókos kin ajkamat hiába rágja
S ölelni vágyás: többet akarok.
Ruhád letépve szállna mély egekbe
S aztán? mi van még? - Többet akarok!
Kemencére vetett, mely összemarja,
Vágyban vonagló szép szivem olyan.
Hogy folyna eggyé vérem és a véred,
Mint szélvész ültén két fáradt folyam.
És semmisülne át a végtelenbe
S betelt egy-test, mely többé nem akar.
Mint eggyé lesz a szellő és az illat,
Ha már sunyít a romboló Vihar.