József Attila: EZERFÁROSZNYI VÉGZET
Dús, fülledt nyári réten
Lassan, pihegve mászna
Szép, szűzi tó fele,
Úgy kúszik selymesében
Mélyillatú hajadnak
Fehér válladra le.
Életberántó fénye
Zavarná most a szívem,
Ki rőt vágyam tüzén,
Ma lelkesen elégne:
Őrjöngő tűzimádó
Módján szédült legény.
Mint ritka aranyércet
Olvasztók forrósága,
Te, csókok ércere!
Ezerfárosznyi végzet,
Én éber toronyőröm
Kábulj te is bele!