József Attila: (HA NEM VESZIK ÉSZBEN...)
A fárosz csak égjen:
Nem hallgatnak? dalolj szivem
Akkor süketségben!
S már gyilkot kötöttem:
Kain kell itt Ábel helyett
S Krisztus - elgyötörten.
S ámul szépre, nagyra,
Itt kereszttel dorongolják
Hátulról azt agyba.
Jaj, szomorú vég ért:
Bűn a harc és harcolnom kell
Itt a békességért.
S hullt hitem elestén
Egyedűl, bús Igazságként,
Állok a holttestnél.
Szóljon hát egészen:
Vagy ölelő békesség már,
Vagy temető lészen.
Vagy szivekkel hisznek,
Vagy meg ólmot olvasszanak
Keresztelő viznek.
Ránca: Béke harca -
Nem jöhettem félembermód
Jajgató kudarcra.
Meg se látva szebben,
Dalolni, ha nem is vészik
Nyomorú fülekben!