József Attila: ACÉLGÖMB FÖL, FÖL! EMELKEDJ!
Lassan, csillogva, kéményem ormáról - emelkedj!
Fönnsíkok fagyott zuhatagja zokogva indul néked -
Ki gurul most végig rajta roppant hurjait zengetően?
Körben térdeplő elefántok irányozott ormányai fölött: emelkedj!
Vén gőzök buggyannak a kátrányfolyam buktató medrén -
Dühödt ebek terelik ott a bús hullák keserű nyáját.
Kedves annak az árva ég vakságot dobó dördülése -
Minden villám feléd cikáz és benned hal meg -
Acélgömbbe tömíttetett egyedülvalóság,
Emelkedj!