József Attila: ENGEM TEMETNEK
gondtalan üdvű istent dícsér.
Darazsak dongnak s poros úton
végig zümmögő gyásznép kísér.
ablakhoz nyomja orrocskáját
és papája a pipaszárral
megveregeti farocskáját.
A fákon hajnali pirosság.
Lombok zizegnek, szöcske ugrik,
a pókok hálójuk foltozzák.
Valaki rábök homlokára,
síromig setteng s jó kutyámat
nem uszíthatom többé rája.