József Attila: (MINDIG JÓTANÁCSOT SZISZEGNEK...)
S még ifjú hülye akad ezeknek
Az óvatosaknak, kopaszoknak,
Nagyhasú, huncut okosoknak.
Törvényt tesznek szeretők ellen.
S pénzzel - mig mennyégre tanítnak -
Minden szép lányt elkaparítnak.
A köszvényes lábú strázsák.
S mutogatva sok vacak érmet,
Győzelmeinkről lebeszélnek.
Fenék szültek meg a szivemben:
Kölyökséged örökidőnyi,
De végül is föl kell már nőni!
Kell, hogy egyszer mi is befütsünk!
Megsütjük mind az okosokat,
Legelőbb is: a kopaszokat.