József Attila: SZERETŐK LÁZADÁSA
minden csillaga szívig ég el.
Föllázadt szeretők szaladnak
lobogó hajakkal, zenékkel.
görnyesztő piros drágaságát.
Megtárul morogva a tenger
s kincseiket mind bedobálják.
ízedet visszahoztuk néked,
nosza fogadd bilincseinket,
kötözd be fájó szívverésed.
a harangot, sapkánkon a csörgőt,
egy zacskó lisztünk s egy marék
elbúsult, ragaszkodó szöllőt.
vedd jólcsinált szerszámainkat.
Fogadd seprőnket, tányérunkat,
de ágyunk helyett, nesze, magunkat.
fiúk és lányok leguggolnak,
fölöttük reszketve ereszkednek
pártalanul nagy, teli holdak.
kijön értük, elönti őket,
hanem hiába zúg, zúgása
erősbíti az éneklőket.
keserű só vagytok ti bennünk, -
a fiúk dalát: Partok vagyunk,
keserű tenger vagytok bennünk. -
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre.