Juhász Gyula: A hegyi beszéd
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak.
A Mester arcán boldog égi fény.
A ciprus bűvös illatot lehel,
A hold az ég tetőin vesztegel,
Köröskörül tavaszi újulás van.
S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.