Juhász Gyula: Alkonyati órák
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Színből, fényből oda, ahol szürkül a semmi,
Madárként az ágon, dallal elpihenni!
Lehervasztott vágyak, lekaszált remények,
Míg örök borúval tart e kurta élet!