Juhász Gyula: Borulásos órán
Borulásos órán
Az üdvösségből mindig kitagadva,
Fáradtan léptem csüggesztő utakra.
Fáradtan léptem csüggesztő utakra.
Pusztaság pacsirtájának születtem
És viharok vándormadara lettem.
És viharok vándormadara lettem.
Másoknak nyitja kertjeit az élet,
Enyém csupán egy hervadó vidék lett:
Enyém csupán egy hervadó vidék lett:
Emlékek avarában járok egyre,
Felejteni tanulva s nem felejtve.
Felejteni tanulva s nem felejtve.
Ó gyér emlékek, elomló bokréta,
Szívem csaló igézet vonja néha:
Szívem csaló igézet vonja néha:
Az Élet nagy, szabad útjára lépni,
Nyíló rózsáit nyíltukban letépni!
Nyíló rózsáit nyíltukban letépni!
Mámoros lenni új üdv mámorától
S nem hamvadozó emlékek torától.
S nem hamvadozó emlékek torától.
Ó, de szívemben valami megsajog,
Kudarcok árnya, múltak árnya borong,
Kudarcok árnya, múltak árnya borong,
Tilos üdvösség és tűnő igézet!
Fölöttem szédítőn átrobog az élet!
Fölöttem szédítőn átrobog az élet!
