Juhász Gyula: Pogány leány...
Pogány leány...
Pogány leány, én már fáradt vagyok,
Elbágyasztott az út, míg ide értem;
Rekedtté tettek a szilaj dalok!
Elbágyasztott az út, míg ide értem;
Rekedtté tettek a szilaj dalok!
Nagy út volt. Ismeretlen pusztán által,
A dalok bujapompás erdejébe,
Ujjongó daccal, dacos ujjongással!
A dalok bujapompás erdejébe,
Ujjongó daccal, dacos ujjongással!
Nagy út volt. Mennyi kósza nyíl süvöltött,
Szívemnek jött mind! Meztelen szívemnek!
De megvédett az ifjúság, az ördög!
Szívemnek jött mind! Meztelen szívemnek!
De megvédett az ifjúság, az ördög!
Be elfáradtam! A nagy álmodó már
Aludni menne, álmodozni térne.
Csituljon el a vád, a dal, a zsoltár!
Aludni menne, álmodozni térne.
Csituljon el a vád, a dal, a zsoltár!
Be elfáradtam! Szürke, kis szemekből,
Ó mennyi gyanú, ármány villogott rám.
Be féltem én, be féltem én ezektől!
Ó mennyi gyanú, ármány villogott rám.
Be féltem én, be féltem én ezektől!
Mert látod ó pogány leány, nekem
A szemeimben tilos tüzek égnek:
Az élethez nagy, bűnös szerelem
A szemeimben tilos tüzek égnek:
Az élethez nagy, bűnös szerelem
És semmi macskaláng vagy kutyaérdek.
Hiába, áruló az én szemem,
De, gondoltam, tűzrózsás mámorokban,
Nagy látásokban majd elégetem!
Hiába, áruló az én szemem,
De, gondoltam, tűzrózsás mámorokban,
Nagy látásokban majd elégetem!
