Juhász Gyula: A munkásnak
A munkásnak
Szelíd szonettek szende tejüvegén keresztül
Meglátod-e, ó testvér, feléd nyújtott kezem,
Ha ünnepnapomon rímek csellója csendül,
Tudod-e, hogy milyen dal ütemét keresem?
Meglátod-e, ó testvér, feléd nyújtott kezem,
Ha ünnepnapomon rímek csellója csendül,
Tudod-e, hogy milyen dal ütemét keresem?
Tudod-e, hogy e selymek, ezüstök, mind e pompa,
Mind csak művészkezekkel emelt ravatalok,
Mind sorsomat takarja, mind sorsunkat zokogja
S egy elveszett éden, mely betűin ragyog.
Mind csak művészkezekkel emelt ravatalok,
Mind sorsomat takarja, mind sorsunkat zokogja
S egy elveszett éden, mely betűin ragyog.
Éden, amelynek én is, te is, búsan faragva
Vagy vígan fütyürészve, polgárai vagyunk,
De írígy istenek és hódítók haragja
Kizárt belőle minket... Míg fölpirkad napunk,
Vagy vígan fütyürészve, polgárai vagyunk,
De írígy istenek és hódítók haragja
Kizárt belőle minket... Míg fölpirkad napunk,
Szelíd szonettek szende tejüvegén keresztül
Egy új éden kinyíló, távol kertjét lesem
S ha jobbom, mely feléd nyúl, meglátod e rímektül:
Testvér, e tájon még ma együtt leszel velem!
Egy új éden kinyíló, távol kertjét lesem
S ha jobbom, mely feléd nyúl, meglátod e rímektül:
Testvér, e tájon még ma együtt leszel velem!
