Juhász Gyula: A távozó
A távozó
...És másnap halkan a szívébe célzott
És elesett. - Hogy elkísértem őt,
A hold delelt az égen s holtfehér volt,
Ő némán állt meg a halál előtt.
És elesett. - Hogy elkísértem őt,
A hold delelt az égen s holtfehér volt,
Ő némán állt meg a halál előtt.
A holdba nézett és a hűs fenyőkre,
Melyek őrt álltak bús kövek felett!
Nem szólt. Oly csöndes volt, mint kertek ősze,
Ha december jő és minden beteg.
Melyek őrt álltak bús kövek felett!
Nem szólt. Oly csöndes volt, mint kertek ősze,
Ha december jő és minden beteg.
A holdba nézett. Én nedves szeméből
Kiolvastam a titkot, a nagyot:
A holdba néz és nem lát több napot.
Kiolvastam a titkot, a nagyot:
A holdba néz és nem lát több napot.
Kezet fogott velem. Az éj, a későí,
Úgy hallgatott, mint ősmély kriptabolt.
Becsöngetett. Halálharangja szólt.
Úgy hallgatott, mint ősmély kriptabolt.
Becsöngetett. Halálharangja szólt.
