Juhász Gyula: Az élet zsoldosa
Az élet zsoldosa
Megyek, megyek, a marsot dobolom
És ahová a zászló visz, megyek,
Míg vérem pereg és pereg dobom,
Míg várnak völgyek és várnak hegyek.
És ahová a zászló visz, megyek,
Míg vérem pereg és pereg dobom,
Míg várnak völgyek és várnak hegyek.
Kötelesség: fekete lobogóm
Utak porában komoran lobog.
Megyek, megyek, a marsot dobolom,
Míg elnyűvöm a lelket, a dobot.
Utak porában komoran lobog.
Megyek, megyek, a marsot dobolom,
Míg elnyűvöm a lelket, a dobot.
De tarsolyomban, testvér, csöndesen,
Egy dal van, az én titkos énekem
És egy virág, az én piros virágom.
Egy dal van, az én titkos énekem
És egy virág, az én piros virágom.
Ha majd az árok némán betemet,
A tarsolyomat a szívemre tedd.
A többi már meglesz: csönd, béke, álom.
A tarsolyomat a szívemre tedd.
A többi már meglesz: csönd, béke, álom.
