Juhász Gyula: Nászdal
Nászdal
Örök körökbe írva már a sorsom.
Én túl kerültem már a földi gondon.
Én túl kerültem már a földi gondon.
A csillagok közt érzem homlokom már,
Nagy életemnek romján áll az oltár.
Nagy életemnek romján áll az oltár.
Az emberekre megbékülve nézek,
Hisz asszonyom van, az örök művészet!
Hisz asszonyom van, az örök művészet!
Szomorú volt az élet, ó de szép volt,
Vihar borult, de kiderült az égbolt.
Vihar borult, de kiderült az égbolt.
Isten, ma téged várlak, ritka vendég,
Oly mély a vágyam, mint a végtelenség.
Oly mély a vágyam, mint a végtelenség.
