Juhász Gyula: Souvenir
Souvenir
Ancsára gondolok, a kis cselédre,
Aki Szakolcán robotolt szegényke.
Hajnalra kelt és éjnap egyre fáradt,
Alázatos szemében szolgabánat.
Aki Szakolcán robotolt szegényke.
Hajnalra kelt és éjnap egyre fáradt,
Alázatos szemében szolgabánat.
Én vele soha, soha nem beszéltem,
Idegen volt a nyelvem és a vérem,
Ő bús kis szűz volt, én szomorú férfi,
A bánatunkat arra ki se kérdi.
Idegen volt a nyelvem és a vérem,
Ő bús kis szűz volt, én szomorú férfi,
A bánatunkat arra ki se kérdi.
De egyszer mégis váratlan titokban
A piruló arcára csókot loptam.
Fölremegett rá kicsi teste, lelke,
Mint Mirjám, az angyali üzenetre.
A piruló arcára csókot loptam.
Fölremegett rá kicsi teste, lelke,
Mint Mirjám, az angyali üzenetre.
Ki tudja, hol van Ancsa, tán a mennyben,
De néha vágyom rá, hogy megkeressem
És mondjam néki, nyelvén más világnak,
Madárnak nyelvén és nyelvén virágnak:
De néha vágyom rá, hogy megkeressem
És mondjam néki, nyelvén más világnak,
Madárnak nyelvén és nyelvén virágnak:
Bús, kis cseléd te, szolgáló leányom,
Két ilyen árva, mint mi, nincs e tájon,
Ne szégyeld azt a csókot, benne égett
Egy fájdalmas, nagy, meddő férfiélet!
Két ilyen árva, mint mi, nincs e tájon,
Ne szégyeld azt a csókot, benne égett
Egy fájdalmas, nagy, meddő férfiélet!
