Juhász Gyula: Terzinák
Ha visszanézünk, pajtás, a sötétbe,
Különös dolgot látunk, te meg én:
És benne holdvilág gyér mosolyával
Fiatalságunk balgatag reménye.
De azt tudom, hogy élőbb mind az emlék,
Mint életem, amit nem éltem által.
A napos és virágos oldalára,
De nem láttam mást, csak a naplementét.
Bújtál, ha künn a tavasz csókja égett
És este írtál, sokat és hiába.
Ha meghúzódni sem tudsz benne végül
És újság rongya lesz minden, mi élet?
Az élet elfáradt Robinzonának,
Ha a vihartól minden álma szétdül?