Juhász Gyula: Utolsó imádság
Gyakran szálltál szívembe, merre mentél,
Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban
Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?
Most Téged várnak és Benned remélnek,
A csodálatos földi születésnek
Meleg és fénylő ünnepnapjain.
Szívébe szállnál újra, égi gyermek,
De nem vagyok én méltó erre, nem.
S halálra fáradt lelkem szenvedésit
Írd mind az ő javukra, Istenem!