Juhász Gyula: Néma jajszó
Mikor remény ég még a homlokán
És úgy néz végig napjai során,
Mint arcélén egy győzelmes seregnek.
Előtte semmi és mögötte minden,
Keze remegve babrál egy kilincsen,
Amely kinyitna egy vakablakot.
Ki az üres és süket végtelenben
A semmit várva vergődöm magam.
A jóság és a szépség sírva néznek,
Hisz nemrégen még a szívemben éltek.