Juhász Gyula: És mégis...
És mégis...
Ó, mint repül az ember,
Ikarusz óta megnőtt a szárnya,
Lenéz bízó szemekkel
Világrészekre és az óceánra.
Ikarusz óta megnőtt a szárnya,
Lenéz bízó szemekkel
Világrészekre és az óceánra.
Eltörpül a magasság
És elenyésznek mind a messzeségek,
Az ember diadalmát
Harsogják győztes szárnyakon a gépek.
És elenyésznek mind a messzeségek,
Az ember diadalmát
Harsogják győztes szárnyakon a gépek.
Köszöntelek, ti bátrak,
Ti boldogok, kik az egekbe törnek,
Kik vígan nekivágnak
Ős rejtelemnek és titkos jövőnek.
Ti boldogok, kik az egekbe törnek,
Kik vígan nekivágnak
Ős rejtelemnek és titkos jövőnek.
Sírok fölött kerengve
Az elmúlás szelében szép az élet,
Ezt hirdeti elesve
Egy repülő, aki örvénybe tévedt.
Az elmúlás szelében szép az élet,
Ezt hirdeti elesve
Egy repülő, aki örvénybe tévedt.
