Juhász Gyula: Harangjáték
Mint temetőben a gyík, úgy szalad.
Mint sivatagban a homok, peregnek.
Mint vándorok, az útat egyre rójják.
Mennek, mint körmenetben a papok.
Elmúlik, mint felhői a nagy égnek.
Hullatja szirmait, miként a rózsák.
Ott van a tovatűnő pillanatban.