Juhász Gyula: Ibolyka II.
Borít be Téged puha varázzsal.
Szemedben vágyó száz álom szárnyal
Napfényvilágba el, messze-messze.
(Magyar) |
Ha észrevennél a hátad mögött,
Esténként négy bús furcsa ördögöt
Homály-tükörben, becsukva, bezárva?
(Terescsényi) |
A félszegvágyú, kócos vén fiúkra,
(Pokol tornácán négy sötét figura.)
Te szép, te tiszta... álmodott aránk!
(Gács) |
A vágy és bánat dallammá remeg,
A szívünk végre kicsordul a bútól:
Fogadd e négy piros, szent serleget.
(Juhász) |