Juhász Gyula: MAGYAR EPIGRAMMOK
Verse csupa "virág" és csupa "bokréta";
- Ilyen a külseje, a szavak virága,
De benne értelmet ördög sem találna!
Összegyűjtött minden bölcset egy rakásra,
De ha kérdeznéd őt ebből avagy másból,
Kiszaladna szegény az egész világból.
Olcsó kacagásra, hitvány tapsra vágyik,
- Kacagnak is néki, szellemességének,
De talán még inkább ostoba eszének.
Írók tudományát méter számra méri,
Szereti legyezni ön tudatlanságát,
- Meg is adja szegény mindennap az árát.
És nevedet zengi, zúgva ezernyi tömeg!