Juhász Gyula: NÉPDALOK
NÉPDALOK
I.
Karikás a szegénylegény ostora,
Ne bujkálj te kisleány a bokorba,
Mert ha elbújsz, nem talállak sohasem,
Azt hiszem, hogy nem is szeretsz, kedvesem.
Ne bujkálj te kisleány a bokorba,
Mert ha elbújsz, nem talállak sohasem,
Azt hiszem, hogy nem is szeretsz, kedvesem.
II.
Piros pántlikás a kocsisom,
Úr vagyok én, úr vagyok én, gondolom!
A faluban legnagyobb úr én vagyok,
Süvegelnek kis leányok és nagyok,
Én meg őket jobbról, balról, csókolom,
Úr vagyok én a faluban, úgy bizon!
Úr vagyok én, úr vagyok én, gondolom!
A faluban legnagyobb úr én vagyok,
Süvegelnek kis leányok és nagyok,
Én meg őket jobbról, balról, csókolom,
Úr vagyok én a faluban, úgy bizon!
III.
Szomorúan integet a nyárfa,
Sír a kislány nehéz bánatába',
Most temetik a falu bojtárját,
Nem találni hét határba' párját!
Sír a kislány nehéz bánatába',
Most temetik a falu bojtárját,
Nem találni hét határba' párját!
Kong a harang, szomorúan, lassan,
Sír a kislány egyre hangosabban,
Hogy ne sírna, hisz a szeretője,
Aki mostan aluszik a földbe'.
Sír a kislány egyre hangosabban,
Hogy ne sírna, hisz a szeretője,
Aki mostan aluszik a földbe'.
1898
