Kaffka Margit: AZ EPEDŐ
AZ EPEDŐ
- Tshen Hai -
Fínoman festett ajakú
És tussal írt szemöldökű szép!
- Ha rád gondolok, az okosság
Elszáll szívemből páraképp.
És tussal írt szemöldökű szép!
- Ha rád gondolok, az okosság
Elszáll szívemből páraképp.
Szobámban kis lakkdoboz áll.
- Most tudd meg a vétkem; -
Halk szájam egyszer csókkal tapadt
Rá lélektelen sötétben.
- Most tudd meg a vétkem; -
Halk szájam egyszer csókkal tapadt
Rá lélektelen sötétben.
E kis tárgyat, - hogy is emlékeznél? -
Hókezed éríntette.
Atyád boltjában nyújtottad felém
Egy tavaszi este.
Hókezed éríntette.
Atyád boltjában nyújtottad felém
Egy tavaszi este.
- Tudom, csúnya vagyok! Ha egyszer
Elmondanám kínomat,
Kacagnál merészségemen, -
Ó, mért is láttalak?
Elmondanám kínomat,
Kacagnál merészségemen, -
Ó, mért is láttalak?
Szellőcske volnék, nem lenne tilos
Szépséged körül lengeni nékem.
- Mily gyöngéd, lágy, bús, hízelgő,
Kéjes, vágyó, forró, esengő
Szél volna az! - Ó, drága szépem!
Szépséged körül lengeni nékem.
- Mily gyöngéd, lágy, bús, hízelgő,
Kéjes, vágyó, forró, esengő
Szél volna az! - Ó, drága szépem!
1913
