Kaffka Margit: AZ ISTENEK TÁNCA
Egy dalt mondottam; emberekhez szólót,
- Az emberek nem értették. Nevették.
Az ékest, karcsút, drágát akkor én
Megbántva, búsan égre emelém,
S feldaloltam dalom az isteneknek.
- Megtisztelve köszöntek ők felém,
És a kigyúló fellegek színén
Zenémre halhatatlan táncba kezdtek,
S én fujtam ékes jade-fuvolámat...
Dalom, - szép, karcsú jade-fuvolámon,
Rámfigyelnek; s azt mondják: értenek.