Kaffka Margit: KÖLTŐ A HEGYSÉGBEN
- Messze, barna sziklákon gunnyaszt a köd.
Szól a költő: "Ott szép juhok szenderegnek!"
Emelgette is a borosüveget,
Aranyködös a szíve, s a szeme tőle.
Micsoda hajók vad vitorlái azok?
Szegény, kék szeme az égnek! Eltakarják!"
Arról, hogy ősz van, tél-halál közelg,
És a tavasz oly elérhetetlen messze!...
Észreveszik; s szól egy apa a fiának:
"Nézd, az ott költő! Máskép: zavaros-fejű!"